A követ kérésed szerint - igaz, jó fél éve kérted - tegnap bedobtam a Dunába. Két okból.
Egyrészt, mert két vagy három napja, hogy csak nézem, amint jönnek egymás után a leveleid a szebbnél szebb pps-ekkel, és semmi - se harag, se bánat, se öröm, csak a szimpla tudomásulvétel.
Másrészt, mert folytatnunk nincs már mit, újrakezdeni pedig már rég újrakezdtem egyedül - és bár azt írtad december tizedikén, hogy minden szálat el tudsz vágni, és én feltételeztem, hogy meg is tetted (külön beszámítva azt a szombatot, amikor olyan cefetül rosszul voltam), ebben alighanem tévedtem, hiszen milyen érdekes, épp akkor kezdtek megjelenni a levelek, amikor az idővonalon eljutottam a V&V elejére. És ez az egybeesés épp elég volna önmagában is, hogy úgy hajítsam ki azt a követ, mintha égetné a zsebemet, vagy mi. Tudod, attól, hogy paranoid vagy, még nem biztos, hogy nem jönnek utánad.
A leckéket még egyszer köszönöm, a hibákat még mindig sajnálom,
jó utat; a sajátodat.
